Psalms 50

1Asáf zsoltára. 2A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

3Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. 4Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: 5Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

6És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.

7Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened. 8Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

9[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; 10Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. 11Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai [tudva vannak] nálam.

12Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. 13Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

14Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! 15És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

16A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? 17Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

18Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök. 19A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. 20Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

21Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.] 22Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

23